Zoltán Mária Flóra
Zoltán Mária Flóra született festő.
Pályakezdése óta keres és talál, anélkül, hogy a megtaláltat véglegesen magáénak tekintené; ezzel sikeresen elkerüli az önismételgetés veszélyét, de a biztos besorolhatóság szakmai előnyeit is.
Alkotói korszakának utolsó egy-két évtizede a végleges magára találás idejének tekinthető. Nagyméretű vásznai – hagyományos technikával készült olajképek – folyamatos kísérletezésről tanúskodnak, mintha éppen ez lenne a megérkezés állapota.
A paradoxont legjobb alkotásain az új motívumkelléktár (sajátos állat- és emberfigurák, jelentést hordozó tárgyak) imponáló egységben tartásával oldja fel. Így nyernek értelmet küzdelmes próbálkozásai, a többszöri átdolgozások, a végső befejezhetetlenség nyugtalanító érzése. Ugyanakkor a létben-tartózkodás bizonyítása is ez az állapot.
Műveire jellemző a kaotikus rend. Talán a női lélek dinamikus nyugtalanságával hozható ez összefüggésbe, amit az életszeretet abroncsa tart össze.
Stílusát – bizonyos szabadossággal, de jellege szerint – rokokó expresszionizmusnak nevezném, legalábbis ha a jelenleg zajló korszakát tekintem.
Religiózus allúziói lelkének mélyrétegeiről tanúskodnak. Egyik legszebb példája ennek a Keresztelő Szent János a pusztában című vászna, mely a valahonnan valahová örökös állapotát fogalmazza meg, a tragédia és a komédia határterületén egyensúlyozva.
Zoltán Mária Flóra jó festő, aki szerencsésen mentes az igazodás kényszerétől, és csak saját divathullámait követi.
Életszenvedéseiben rátalált az őszinteség útjára, ami a művészetben az időtlen jelenlét záloga.
Zoltán Mária Flóra benne marad az időtlen időben, és a művészettörténet nem kerülheti meg munkásságának kellő méltatását.
Dr Balla László
Bp.2012.szeptember 24.
A BORN ARTIST – Flóra Mária Zoltán
She has been searching and finding since the beginning of her career without, however, taking into possession what she finds, and thus avoiding the danger of self-repetition in addition to the professional advantages of clear-cut classification.
The last ten-twenty years of her creative period can be considered as a time of definitively finding herself. Her large canvases – oils done with traditional techniques – bear witness to continuous experimenting, as if this in itself were the final state of an arrival.
The paradox is resolved in her best works by preserving an impressive unity in the range of her new motifs (particular animal and human figures or objects bearing significance). This is how her laborious endeavours, the repeated redrafting of her work and the unsettling feeling of being unable to finish all gain sense. At the same time this condition is also proof of being in existence.
Her works are characterized by chaotic order. This can perhaps be connected to the dynamic restlessness of the female soul, held together by the band of the love of life.
Judging by its character, I would term her style – with a certain license – Rococo Expressionism, at least as far as her present period is concerned.
Her religious allusions also bear witness to the deeper layers of her soul. One of the most fetching examples of this is the canvas entitled John the Baptist in the Wilderness, which formulates the eternal state of being in between two places, balancing on the verge of tragedy and comedy.
Flóra Mária Zoltán is a good painter, who is fortunately exempt from the compulsion of conformity and follows only her own waves of fashion.
In her sufferings she has discovered the road to sincerity, the token of timeless presence in art.
Flóra Mária Zoltán remains in timeless time, and art history cannot evade the due appraisement of her oeuvre.
Dr. László Balla
Budapest, 24 September 2012